A közösségi médiában (főleg Facebookon) felbukkanó visszajelzésekhez képest mi szerencsések voltunk: a többórás várakozás helyett fél óra alatt bejutottunk, majd a MØ koncertje és egy rövid vacsora után a Nagyszínpad felé vettük az irányt.
Kár volt sietnünk
Rihanna ugyanis a tervezett 21:30-as kezdéshez képest fél órával később jelent meg a színpadon, és mivel az első szám alatt végig csuklyában a fején énekelt, körülöttünk többen abban sem voltak biztosak, hogy valóban ő az. A várakozás sem telt eseménytelenül: a tömeg annyira megunta az üresjáratot, hogy többször hangos fújólásba kezdett – jelezve ezzel a stábnak, hogy illene elkezdeni a koncertet.
A setlist már hetekkel ezelőtt nyilvános volt, külön Spotify-listával hangolódtam az estére, így arra gondoltam, a számok nem okoznak majd meglepetést. Sajnos nem így volt: az egy dolog, hogy mivel 11 óráig véget kell, hogy érjen a koncert, így minden dalnak (legjobb esetben) csak a felét adta elő Rihanna, de azt is félplaybackkel, ráadásul indokolatlanul sokszor hagyatkozott a nézőkre a dalszöveget illetően: szerintem túl sok volt az énekeltetés, ami levont az élvezeti értékből.
Ráadásul több olyan dal is volt, ami eredetileg duettből épül fel, itt viszont, mivel – érthető módon – nem tudta magával hozni se Drake-et, se Jay-Z-t, csak a ráeső részeket énekelte el, ami így kicsit csonkán hatott.
Rossz az ív
Amellett, hogy Rihanna nem adott bele mindent, a számok felépítése is rossz volt: a koncert a pörgősebb számokkal kezdődött, a közepén megérkeztek a balladák (főleg az új lemezről, ami nekem nem lett a kedvencem, de ez nem róható fel) és mintha a végére elfogyott volna a lendület:
És hogy az új vagy a régi rajongóknak kedvezett-e? Én utóbbi kategóriába sorolom magam, tisztán emlékszem arra, amikor egy tatai kollégium udvarán hallgattuk telefonról az Unfaithful című számot, és azóta is figyelemmel kísérem Rihanna pályafutását. Egy biztos: nem az én kedvemre tett, viszont bár főleg az új Anti című lemezről énekelt számokat, azok sem élvezték az előadást, akiknek az a kedvence: az előadás végén mindenki csak balra-jobbra lépegetett (kínjában), az ilyenkor elvárt katarzis közelében sem volt a tömeg.
Hiszek benne, hogy akár egyetlen fecske is csinálhat nyarat, így ha egy nagy slágerrel zárt volna Rihanna, akkor megbocsátom neki az előtte lévő egy órát – sajnos nem így lett.
A nézőkkel sem volt meg a tökéletes kommunikáció: nem fokozta a hangulatot, és amikor a számok között el-eltünedezett, átvitt értelemben sem volt jelen és nem adott energiát. Kis társasággal voltunk kint (két barátom és én), mindannyian arra jutottunk, hogy
Tudom, hogy kicsit olyan, mint amikor valaki étterembe megy, és elvárja, hogy minden fogás olyan legyen, mintha csak arra specializálódott volna a hely, viszont az is biztos, hogy ha ez “nagykoncertes” esemény lett volna, egyáltalán nem így néz ki.